1 Corinthians 4
1 Úgy számítson minket minden ember, mint Krisztus szolgáit (parancsvégrehajtóit) és Isten titkainak sáfárait,
2 ami pedig egyébként a sáfároktól megkövetelhető, hogy mindegyik hű(séges)nek bizonyuljon,
3 de nekem a legkisebb gondom, hogy ti ítélkeztek rajtam, vagy egy emberi ítéletnap, de magam sem ítélkezem magamon,
4 mert semmit sem tudok magamra, de ezért még nem vagyok igazolva, Aki pedig megítél engem az Úr az.
5 Úgyhogy ne mondjatok semmi ítéletet idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki fényre hozza a sötétség rejtekeit is, földeríti a szívek szándékait is, és ekkor dicsérete lesz kinek-kinek az Istentől.
6 Ezeket pedig testvérek, példaképpen alkalmaztam magamra, és Apollósra, hogy rajtunk megtanuljátok: ne többet annál, mint ami írva van, nehogy bármelyi kőtök felfuvalkodva kérkedjék az egyikkel a másik rovására,
7 mert ki ítélhet téged különbnek? mid van pedig, amit nem kaptál? ha pedig kaptad te is, mit dicsekszel úgy, mintha nem kaptad volna?
8 már jóllakottak vagytok, már meggazdagodtatok, nélkülünk királyokká lettetek, és bár csakugyan királyokká lettetek volna, hogy mi is veletek együtt királyok lennénk,
9 mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat utolsóknak rendelt, mint halálraszántakat, hogy látványul (színházzá) lettünk a világ számára, angyaloknak is. az embereknek is,
10 mi bolondok (oktalanok) vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban, mi gyöngék, ti pedig erősek, titeket dicsőítenek, minket pedig lebecsülnek,
11 mind a jelen óráig éhezünk és szomjazunk és meztelenek vagyunk, és vernek minket, hajléktalanok, hazátlanok vagyunk,
12 fárad(oz)unk is, saját kezünkkel dolgozva, szidalmaznak, mi áldást mondunk; ha üldöznek, eltűrjük (elhordozzuk),
13 rágalmaznak, megvigasztalódunk, mintegy a világ söpredéke lettünk, mindeneknek szemetévé mind a jelen napig.
14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szeretett gyermekeimet intelek,
15 mert ha tízezer tanítótok (nevelőtök) volna is Krisztusban, de nem sok atyátok van, mert Krisztus Jézusban az örömüzeneten (evangéliumon) keresztül én nemzettelek (hoztalak létre) titeket,
16 intelek hát titeket, az én utánzóim legyetek.
17 Ezért küldtem hozzátok Timótheust, aki szeretett és hűséges gyermekem az Úrban, ő majd eszetekbe juttatja az én utasításaimat a Krisztus Jézusban, amint mindenütt minden (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) tanítok,
18 de mintha nem mennék el hozzátok, olyan felfuvalkodottak egyesek.
19 Pedig hamarosan elmegyek hozzátok, ha az Úr akarja, és megismerem a felfuvalkodottaknak nemcsak a szavát, hanem a hatóerejét,
20 mert nem szóban van az Isten Királysága, hanem hatóerőben.
21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok vagy szeretetben és a szelídség szellemével?